MÚZEUMPEDAGÓGIAI PROJEKTNAP A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN

MÚZEUMPEDAGÓGIAI PROJEKTNAP

2017. április 21.

A gimnázium minden korosztálya számára ez a nap az „élményszerű tanulást” jelentette. Bizonyára a délután is meghatározó eseményként marad az 5. évfolyamos diákok emlékezetében, mert számukra még egy külön programot is sikerült megszervezni, ami az új ismeretek elsajátítása mellett, egy kézműves foglalkozáson való részvételt is jelentett.

Pannónia életével foglalkoztunk a múzeumpedagógiai órán. Megismerkedtünk a hajdanvolt élet minden mozzanatával, a tanulók felölthették a togát, a lányok női ruházat darabjaival ismerkedhettek. Csodálatos terra sigillatát tarthattak a kezükben, a katonák öltözetét és fegyvereinek rekonstrukciós másolatát is kézbe vehették.  Pannóniába vezető utunk során legionáriusokkal találkoztunk, megtanultuk helyesen felölteni a tógát, és ellátogattunk egy piacra is, ahol kiderült: nem is olyan barbárok a barbárok.

Megtudhattuk, hogy a római család hierarchiája hogyan épült fel. Mi volt a feladata a pater familiasnak, s azt is, hogy az anya feladata a háztartás vezetése, a rabszolgák felügyelete, a gyermekek nevelése körül zajlott, továbbá védelmezte a család jó hírnevét.

A rómaiak sok istent és istennőt tiszteltek. Ezek közül többen az etruszkok istenségei voltak. A rómaiak gyakran azon népek isteneivel azonosították a sajátjaikat, akiket éppen meghódítottak. Kiváltképp a görög istenekkel mutattak nagy hasonlóságot. Így kerülhettek a kultuszba pl. Ízisz, egyiptomi istennő tisztelete, akit a nők, a házasság, az anyaság, a mezők és a termés istennőjeként tiszteltek. Titkos szertartásokon imádtak. A MNM Lapidáriumában is kiállították a Mithrasz-kultusz emlékét, aki az iráni hajnal isten és a marhacsordák őrzőinek védelmezője. Napistenként imádták, aki elég erős volt ahhoz, hogy megküzdjön egy bikával. Allegóriaként is felfogható természetesen mindez, a fény és sötétség küzdelmeként. Sok olyan istenről volt szó, akiket a rómaiak nem szentélyekben, hanem saját házaikban tiszteltek.  A gyerekek megtudhatták, hogy a római otthonokban a házi isteneket, a larokat miként tisztelték, s egy kis házi oltárt (falfülkét) is láthattunk a viaszfigurákkal. A penatesek az éléskamra isteneit nagy becsben tartották, mert hitük szerint ők biztosították a bőséges élelmet a család számára. Házi istenként tisztelték még Geniust, a családi „lelket”.

A gyerekek életével, mindennapjaival kapcsolatban elsősorban a játékok közül a táblajátékokat érdemes kiemelni, amelyeket bábukkal és a mai dobókockához hasonlító csontokkal játszottak.

 Kedvelték a fakardokkal történő játékos küzdelmet, a gladiátorok mesteri küzdelmét imitálva. Gólyalábakon próbáltak ügyesen járni. Játszottak fából készült babákkal, színes üveggolyókkal, bronz figurákkal.  Aki szeretett volna érvényesülni, mindenképp tanulnia kellett. A lányok közül csak a felsőbb osztálybeliek sajátíthatták el az írás és olvasás tudományát. A gyerekek viasztáblára rótták a betűket a hegyezett végű írópálcával, a stylussal.

A múzeumi program második felében egy kis dombornyomatot lehetett készíteni, ami nagyon tetszett a diákoknak.

 Mindenki emlékbe kapott még egy „papírusztekercset”, amelyen Apicius nyomán – a mai kukták számára a finom mézeskalács elkészítését írták le a múzeumpedagógiával foglalkozó régészek. Az ehhez szükséges fűszernövényekből kis csomagot állítottak össze számunkra, melynek illata mindenki számára kellemesnek tűnt: az ánizs, fahéj, gyömbér ma is használatosak a háztatásokban.

Kiválónak tartjuk az együttműködést e kiemelkedő színvonalon működő közintézménnyel, így nemcsak lelkesen készülünk a záró projektnapunkra az 5-6. évfolyammal, május 19-én, de a jövőben minél több érdeklődő diákot szeretnénk ezekre a programokra eljuttatni.

Programfelelősök voltak a projektnapon: Juhász Orsolya és Faragó Ildikó tanárnő

Az összesen 4 részből álló programsor 3. elemét is a Rákosmente Gyermekvilága Közhasznú Alapítvány szervezésében, a szülők támogatásával és a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium tanáraival valósítottuk meg.